Érezted már azt, hogy kitűnsz a többiek közül? Intelligenciáddal? Figyelmességeddel? Segítőkészségeddel? Vagy éppen láthatatlan vagy? Értő hallgatásoddal? Kedvességeddel? Sokszor élted át azt, hogy nem hallgatnak meg, megaláznak, benntartod jogos haragodat, indulataidat? Nem szólsz vissza, sőt nem reagálsz semmit, mert azt nem szabad? Ellenkezni? Ugyan már! Szóvá tenni érzéseidet nem merted, mert mások mit szólnak hozzá?!? És ő megtehette, hogy sárba tiporja érzéseidet, megbántson? Mert nem tanították meg nekünk, hogy merjünk kiállni magunkért? Hogy semmivel sem vagyunk és érünk kevesebbet, mint a másik? És hol van az a határ, ami a tisztelet, becsület és önmagam határa? Amikor már szükséges lenne megállj-t mondani, hogy eddig és ne tovább?!! Én huszonévesen tanultam meg először (segítséget kérve persze) NEM-et mondani az akkori főnökömnek. És nem szakadt le a plafon! Hogy ne tudjanak tovább kihasználni, sőt, hogy ne engem használjanak szamárlétrának önmaguk előrelép(tet)éséh...
Itt az Idő a Változásra!